Bár első ránézésre egy fordítva lerakott hagyományos, ülős WC jut eszébe az embernek, de nem az.

Egyszerűen ugyanaz az elméleti működés mint a férfiaknak szánt változatnál, miszerint csak föléje kell tartani a fölé valót. Az igaz, hogy ezt valóban fordítva kell beépíteni, így a használója részére nagyjából a hagyományos csésze érzését is kelthetné, két dologban azért erősen eltér attól: az első, hogy nem lehet ráülni, a másik pedig az, hogy ezt nem külön fülkékbe szánja a feltaláló hanem csakúgy mint a férfiak piszoárját, egy helyiségben több ilyen alkalmatosságot.

Hát nem tudom ez utóbbi végett mennyi hölgynek jönne meg a használatához a kedve. Az a tény azonban valóban meggyőző hatású, hogy higiéniai szempontból jobb mint a közös használatú, többnyire nem túl bizalomgerjesztő ülőke igénybe vétele.

A tervező Cordula Kerher szavaival:
“Nincs több piszkos WC fedél, nem kell a peremét és a zsanérokat spray-vel tisztítani minden alkalommal a koszos nyilvános WC-ben. Az otthon használatos WC-k (amiket magunknak takartunk) nem működnek a nyilvánosság előtt. A nyilvános WC-t egyszerűsíteni kell, és megváltoztatni a higiéniai követelményeinknek megfelelően. ”